Diabetes modern methods kezelése
Folyamatban van új vegyületek kipróbálása és elterjesztése. HB néven új, a glibenklamidhoz hasonló szerkezetű szulfanilurea kifejlesztése van folyamatban, amitől azt váják, hogy az inzulinszekréció fokozásával, az eddigi szulfanilureáknál erősebb hipoglikémizáló hatással bír.
Vércukorcsökkentő hatásukat, nem ismert mechanizmus útján, a glukóz stimulálta inzulin szekréció fokozásával fejtik ki. Későbbiekben a perifériás glukóz-felhasználás fokozódását is kimutatták. Sajnálatos módon az állatkísérletek során észlelt mellékhatások miatt reverzibilis májfunkció-károsodás a klinikai alkalmazás még várat magára.
NIDDM betegeknél napi mg-ot adva szignifikánsan csökkentette az éhgyomri és posztprandiális vércukorszintet, feltételezhetően azáltal, hogy az inzulin-szekréció alfa-2 gátlását blokkolta. Elsősorban hasmenést okozó nem kívánt hatása korlátozza klinikai alkalmazhatóságát. Mind a hidrazinok, mind a zsírsavoxidáció-gátlók, csökkentik a máj fokozott glukóz produkcióját, ezt állatkísérletek egyértelműen bizonyították is, de toxikus hatásuk miatt jelenlegi formájukban gyógyszerként nem alkalmazhatók.
Az orális antidiabetikumok ismertetése után nem kerülhetjük meg az alapkérdéseket: 1.
A II. Típusú diabétesz patogenezise és kezelése
Mikor indokolt orális készítményt adni? Meddig lehet orális hipoglikémizáló kezelést folytatni, ill. Feltehetjük ezeket a kérdéseket másképpen is: 1. Jót teszünk-e a betegnek, ha kizárólag a diéta már nem biztosít megfelelő anyagcsere-egyensúlyt és a "valódi szubsztitució" inzulin helyett orális antidiabetikumot adunk?
Mi a helyesebb NlDDM betegek esetében, ha orális készítményekkel már nem biztosítható a megfelelő szénhidrát-anyagcsere egyensúly minél előbb vagy lehetőleg minél később térjünk át exogén inzulinkezelésre?
Ne igyon tablettát 2-es típusú cukorbetegségben
Mindezen kérdések elméletileg egy probléma köré csoportosulnak. Nevezetesen az orális antidiabetikumok ideig-óráig teljes diabetes modern methods kezelése inzulinpótlást nyújtanak-e, avagy ezek csak a beteg kényelme érdekében adott "pótszerek"? Az ismeretes UGDP tanulmány21 mintha azt sugallná, hogy a tabletták nem ideális antidiabetikumok, inkább adjunk azonnal inzulint, ha a diéta önmagában nem elegendő.
Ma már tudjuk, hogy az ott leírtak a szulfanilureák ún.
A diabetes mellitus cardiovascularis szövôdményei és diagnózisuk
Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ezen betegek döntő része inzulinrezisztens, inzulinigényük jelentős. Úgy gondoljuk, hogy a tablettáról exogén inzulinkezelésre történő áttérés individuális.
Súlyos hiba lenne azonban inzulint - annak feltételezett aterogén hatása miatt - nem adni olyan betegnek, akinek metabolikus állapota anélkül nem tartható megfelelő egyensúlyban. Ma a betegek nagyobb hányada orális antidiabetikumokat szed, és bár az exogén inzulinnal kezeltek száma az ezredfordulóra várhatóan megkettőződik, e szerek jelentősége aligha csökken.
Új és új készítmények kerülnek kipróbálásra és a klinikus elsősorban olyan készítményeket fog előnyben részesíteni, melyek minél kevesebb potenciális kárt okoznak, nem hoznak létre súlyos hipoglikémiát, mellékhatásaik enyhék, ugyanakkor hatásos antidiabetikumok.
Fontos szempont lenne az endogén hiperinzulinizmus elkerülése is. Sajnos ez ideig az NIDDM cukorbaj kezelésében minden szempontból ideális készítménnyel még nem rendelkezünk. Hermann, L. In: International Textbook of Diabetes Mellitus.
Alberti K. Franke, N. Loubatieres, A. Chen, KK. National Diabetes Data Group. Classification and diagnosis of diabetes mellitus and other categories of glucose intolerance. Eisenbarth, G. New Engl. Arnqist, N. Diabetic Medicine Simpson, H. Lancet l: 1.
Füessl, H. McIvor, M. Diabetes Care 8: Radziuk, J. Diabetes Lefebvre, P. New Aspects in Diabetes. Treatment strategies with alpha-glucosidase inhibitors, de Gruyter, Berlin New York.
Puls, W. Diabetologia 9: Naturwissenchaften Malaisse, W. Diabetes Care 13 Suppl. Kolterman, O. Lebovitz, H. Diabetes Care 7.
Diabéteszes betegekben a húgyúti infekciók gyakoribbak, illetve súlyosabb kórlefolyás várható. A különbség nőkben kifejezettebb Orvosi Hetilap ; 13 Urinary tract infections in diabetes mellitus Urinary tract infections are more frequent in diabetic patients than in non-diabetics, or take a more severe course.
Olefsky, M. Beck-Nielsen, H. Kilo, C. Miller, J. Diabetologia Pogátsa G. John, E. Pickup, J. Blackwell Scientific Publication Oxford. Halmos T. Orvosi Hetilap Asplund, K. Berger, W. Diabetes Care Schimizu, N. Effect of gliclazide on platelet aggregation, adhaesion and blood coagulation.
Pharmacometrics Schaefer, G. Diabetes Metab 9: Diabetes modern methods kezelése, O. Perrot, D. Revue de la litterature. Soins Int. Urgence 2: Winkler G. Hutchison, S. Prager, R. Bailey, C. Diabetic Med. Gustavson, A. Acta Med. Taylor, K.
