Makula ödéma stressz, A makula degeneráció típusai
A diabeteszes makula-ödéma mindhárom vizsgált anti-VEGF szer intravitreális beadásával eredményesen kezelhető.
Kapcsolódó cikkek VEGF-gátlók szemészeti alkalmazása és az endoftalmitisz A diabeteszhez társuló makuláris ödéma DME aflibercept és ranibizumab kezelése hatásosabban csökkenti az ödémát, mint a bevacizumab kezelés, viszont egy randomizált vizsgálat post-hoc analízise szerint mindhárom szer jelentősen javítja a látást.
A szemgolyó makulájának ödémája a látásvesztés leggyakoribb oka cukorbetegségben. A diabeteszes makula-ödéma vaszkuláris endotheliális növekedési faktort a VEGF-et célzó intravitreális kezelése jól megtervezett és jól végrehajtott klinikai vizsgálatokban bizonyította hatásosságát: a látásélesség javult, a szem ödémája csökkent.
Vizsgálatukba eredetileg beteget randomizáltak, akiknél 6 havonta bevacizumab 1,25 mgaflibercept 2,0 mgvagy ranibizumab 0,3 mg intravitreális beadása történt, de beteget ki kellett zárni a vizsgálatból, mert nem pontosan jelentek meg a kezelésre, illetve egyéb terápiákat is kaptak. A kezelés Mindössze három olyan beteg volt, akiknél a krónikusan perzisztáló DME-s szem látásélessége 10 betűvel 2 sorral romlott.
A közlemény konklúziójában azt írják, hogy makula ödéma stressz perzisztáló DME-s szem bevacizumab kezelése esetén nagyobb valószínűséggel alakul ki krónikus perzisztáló DME, mint aflibercept kezelés esetén. A VEGF-gátló kezelésekkel — függetlenül a használt gyógyszertől - a látásélesség lényeges javulása érhető el kevés kockázattal, de a perzisztáló DME 3, vagy több kezelése után csak óvatossággal szabad terápiát váltani, inkább az eredeti kezelés folytatása javasolható.
